Kossuth-nótákkal emlékeztek a szabadságharcra
Lelkes fiatalok énekétől volt hangos – az amúgy csendes – hargitai este, Kossuth-nóták szűrődtek ki ez egyik villából nemzeti ünnepünk előestéjén. A budapesti Veres Péter Gimnázium diákjai, Hajdú Gyula tanár úr vezetésével immár hosszú évek óta visszajárnak sízni a Madarasi Hargitára, sítáborukat hagyományosan március idusára időzítik.
Számukra természetes, hogy a magyar forradalom és szabadságharc évfordulóján a kokárdát a sípályákon is magukra öltik. Ők itt eképpen emlékeznek a forradalom hőseire, s a többi vendég számára is ünnepi színfoltot jelentenek, mikor nemzeti szín szalagjaikkal csoportosan megjelennek a Hargita pályáin. Mint mondja a csoportvezető, a sítábort hagyományőrzéssel is összekötik, esténként közös beszélgetések, magyar irodalmi felolvasások és az elmaradhatatlan nótázások jelentik a feltöltődést az egész napos sízés után.
Még a kommunizmus ideje alatt kezdtünk el ide járni, a hetvenes évek végén – meséli Hajdú Gyula – Szőcs Péter, egykori székelyudvarhelyi testnevelő tanár javaslatára esett a választásunk a Hargitára, s azóta szinte megszakítás nélkül, évről évre visszajárunk, most már szervezetten, iskolai sí- és hagyományőrző táborainkat is mindig itt tartjuk.
Azért lettünk hűséges, visszajáró vendégei a Madarasi Hargitának, mert magyar hely, a táj csodás, a sípályák nem zsúfoltak, így a gyerekek is biztonságban, nyugodt körülmények között síelhetnek az általában bő egyhetes táboraink ideje alatt. Emellett azért szeretjük a Hargitát, mert családias, érdeklődő, kedves közösségbe jövünk, egyszóval itt minden adott ahhoz, hogy egy 30-40 fős csoport kitűnően érezze magát. Az itt töltött napok egy jó nagy “lelki löketet” adnak a magunkfajta városi embernek, nemcsak március idusán – összegzi a nótázás szünetében Hajdú.
