Kiváló program a hagyományosan készített tejtermékek (a sajt, juhtúró és egyéb tejtermékek) előállítása iránt érdeklődő kirándulók számára egy székelyföldi esztena meglátogatása. A Hargita hegylánc vonulatain lépten-nyomon találni egy-egy nyári juhásztanyát és juh akolt, azaz esztenát.

A hagyományos pásztor életmód, a természettel és az állatokkal való szoros együttélés, a hegyi élet szépségei és nehézségei tárulnak a szemünk elé a maguk egyszerű, mindennapi valóságában. Nyomon követhetjük a reggeli és esti esti kézi fejést, és beleshetünk a különböző sajtok előállításának, a juhtúró készítésének titkaiba. A tej gyors alvasztására alkalmazott ún. „oltó” (sajtenzim) és a “sajttörő” használata, vagy a zsendice szűrése mind a mai napig évszázados hagyományok szerint történik. A tejfeldolgozás mesterfogásai mellett az állattartás számtalan apró fortélyát is olyan ízig-vérig hegyi juhász emberektől leshetjük el, akik évszázadok óta örökítik apáról fiúra a juhászmesterség csínját-bínját.

Az esztenákon megkóstolhatjuk a sokak számára talán ismeretlen, a juhászok számára viszont alapeledelnek számító ordát is. Az édeskés ízű orda nem más, mint a tejsavóból másodlagos eljárással készített sajtféleség. Az állaga valamivel lágyabb, mint a tehéntúróé, íze markánsabb és édesebb, és általában a tehéntúróhoz hasonlóan használható különböző ételek elkészítéséhez. Erdei gyümölcsökkel (pl. a Madarasi Hargitán is mindenfelé szedhető fekete áfonyával vagy málnával) elkeverve ínyenceknek való krémes csemege készíthető belőle. Ugyancsak fenséges helyi csemege az ordás-kapros palacsinta.

Kifejezetten hegyi (és esztenai) eledel a túróspuliszka is, azaz a juhtúróval készített főtt kukoricadara. A pásztorok hagyományosan egész nyárra kiköltöztek a hegyekbe, ahol nagyon egyszerű faépítményekben laktak. Itt természetesen nem nem volt kemencéjük (jellemzően egyszerű beltéri nyílt tűzhelyen főzték az ételeiket), így kenyérsütési lehetőség híján néhány zsák kukoricadarát vittek fel az esztenára, és abból főzték (és főzik mind a mai napig) a kenyeret is pótló puliszkát. Frissen fejt, meleg tejjel, juhtúróval, esetenként szilvalekvárral (azaz katyóval) is eszik, de akár mártásos, szaftos húsételek, pörköltek mellé is kiváló köret. Mára már széles körben elterjedt eledel lett Erdélyben, így nem csupán a hegyekben, de szinte minden helyi étteremben találkozhatunk vele.