Szilveszter a székelyek szent hegyén
Ahogyan a legtöbb üdülő- és sítelepen, a Madarasi Hargitán is főszezonnak számít a szilveszter.
Talán csak a csíksomlyói pünkösdi búcsú idején nagyobb a térség turistaforgalma. Épp ezért fontos, hogy szállásról jó előre gondoskodjunk, a szálláshelyeket ugyanis általában szeptember-október folyamán már mind lefoglalják az érdeklődők. Az utolsó pillanatban már igencsak kétséges, hogy találunk szabad szálláshelyet.
Székelyföldön, és így a Madarasi Hargitán is, évtizedek óta kétszer is ünneplik az új év kezdetét, egy óra különbséggel: a helyi (kelet-európai) időzóna és a közép-európai időszámítás (vagy ahogyan a helyiek mondják, a „magyar idő”) szerint is. Kisebb családok és nagyobb baráti társaságok rendszerint a székely himnuszt éneklik a helyi évváltás pillanatában, míg a “magyar idő” szerint éjfélkor a magyar himnusz eléneklésével köszöntik az Új Évet.
Az ilyenkor szokásos eszem-iszom a Hargitán főként erdélyi specialitásokból áll: ahogyan más ünnepekről, a szilveszter estéjéről sem hiányozhat a töltött káposzta (ahogy a helyiek nevezik, a „tőtelékes káposzta”), de jellemzően disznótorost, savanyú csorbalevest vagy korhelylevest is készítenek. S bár nem kifejezetten ünnepi eledel, de gyakran kerül helyi kedvencként a vendégek asztalára a túróspuliszka, a padlizsánkrém, a zakuszka vagy éppen a különösen ízletes, helyi specialitásként ismert, sós érlelésű savanyú káposzta, a „cikakáposzta” is.
A helyi ízek mellé finom áfonya- vagy szilvapálinka dukál itt, a legfiatalabbak pedig a helyben gyűjtött áfonyából és gyógynövényekből főzött, garantáltan természetes teákat fogyaszthatják.
A főként helyi alapanyagokból készült, gazdag ételkínálat mellett gyakran élő zenés, táncos mulatság zajlik a Hargitán is, egészen az új év első reggeléig. A világtól viszonylag elzárt, vadregényes-romantikus hegyen nincsenek nagy szórakoztató létesítmények vagy diszkók. Inkább meghitt hangulatú ünneplés zajlik a panziókban összegyűlő kisebb-nagyobb baráti társaságokban.
